Az általunk sikerrel képviselt ügyek a bírósági döntvények és elvi határozatok köréből:

EBH2004. 1135
Ha a kft. ügyvezetője a cégbíróságnak nem jelenti be a tagok személyében az üzletrész átruházása folytán bekövetkezett tagváltozást, nyilatkozatát a bíróság nem pótolhatja. A jogsérelem elhárítására az érdekelt törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet [1959. évi IV. törvény 5. § (3) bek.; 1997. évi CXLIV. törvény 9. § (2) bek., 26. § (1) bek., 157. § (3)-(4) bek.; 1997. évi CXLV. törvény 50. § (1) bek., 52. § (1) és (3) bek., 54. § (1) bek.].

Az alperes társaság 2,5 millió forint névértékű törzsbetétje az I. r. felperes tulajdonában állt. A fenti törzsbetétet a 2002. május 21-én kötött ajándékozási szerződéssel a II. r. felperesnek ajándékozta. A II. r. felperes az üzletrész megszerzését az alperesnek bejelentette és a szükséges mellékletek csatolásával kérte, hogy az alperes a változást a cégbíróságnak jelentse be. Az alperes ügyvezetője a változást a cégbíróságnak nem jelentette be, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerződés nem jött létre, mert az I. r. felperes nem volt az üzletrész tulajdonosa. Az az adásvételi szerződés ugyanis, amellyel az I. r. felperes korábban a perbehozott üzletrészt tőle és házastársától megvásárolta érvényesen nem jött létre, így az I. r. felperes annak tulajdonjogát ajándékozással nem ruházhatta át.
A felperesek a keresetükben kérték, hogy a bíróság az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5. §-ának (3) bekezdése alapján az alperes ügyvezetője által megtagadott, a cégbíróság felé teendő, a kft. tagjaiban bekövetkezett változás bejelentését tartalmazó nyilatkozatot ítélettel pótolja.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes társaság ügyvezetőjének a cégbíróság felé teendő jognyilatkozatát ítélettel pótolta. Kifejtette, hogy az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 138. §-ának (3) bekezdése értelmében a tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés végett az üzletrész megszerzője köteles a társaságnak bejelenteni. A tagok körében bekövetkezett változásnak a cégbíróság felé való bejelentése viszont a Gt. 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a társaság vezető tisztségviselőjének, a perbeli esetben az ügyvezetőnek a kötelezettsége. A cégnyilvántartásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 29. §-ának (1) bekezdése szerint a bejelentést a változástól számított 30 napon belül kell a cégbíróságnál előterjeszteni. Az alperes ügyvezetője a fenti nyilatkozat megtételét a cégbíróság felé nem foganatosította. A másodfokú bíróság abban elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, hogy az ügyvezetőnek nem voltjogi lehetősége arra, hogy a szerződés érvényes vagy érvénytelen voltát vizsgálja, és erre alapítottan zárkózzon el a változás bejelentésére vonatkozó nyilatkozat megtételétől. Nem fogadta el azonban a vonatkozásban, hogy miután a peres felek között egy speciális társasági szerződésen alapuló társasági jogviszony áll fenn a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése nem alkalmazható. A joggal való visszaélés tilalmát a Gt. nem tartalmazza, ezért a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint a Ptk. rendelkezései, nevezetesen a Ptk. 5. §-ában foglaltak kerülnek alkalmazásra. A perbeli esetben a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásához szükséges valamennyi törvényi követelmény megvalósult és az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A cégtörvény 54. §-ának (1) bekezdésében meghatározott törvényességi felügyeleti intézkedések között ugyanis nincs olyan, amely az ügyvezető jognyilatkozatát pótolná.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma szerint – annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Azt nem vitatta, hogy a tagok személyében vagy üzletrészeiben bekövetkezett változást az ügyvezetőnek a tagjegyzéken át kell vezetni és azt a cégbíróságnak be kell jelentenie. A Gt. 29. §-ának (1) bekezdése szerint viszont az ügyvezetőnek a társaság ügyvezetését fokozott gondossággal, a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kell végeznie. Ezért, amíg nem bizonyosodott meg arról, hogy üzletrész-ajándékozási szerződés „a jogszabályoknak megfelelő és érvényes”, alappal tagadja meg annak a cégbírósághoz történő bejelentését. Miután a közötte és az I. r. felperes között létrejött korábbi üzletrész-adásvételi szerződés érvénytelen volt, az I. r. felperes által az üzletrészre utóbb kötött ajándékozási szerződés nem jött létre, mert azt nem tulajdonosként kötötte.

Előadta, hogy a perbeli esetben a Ptk. szabályai egyébként sem voltak alkalmazhatóak. A Gt. 157. §-ának (3) és (4) bekezdése a bejelentést az ügyvezető kötelezettségévé és egyben jogává teszi, a bejelentést tartalmazó jognyilatkozatának pótlására a bíróságnak nincs jogi lehetősége.

Végezetül előadta, hogy jogsértéssel állapította meg a másodfokú bíróság, miszerint az állítólagos jogsértés által okozott érdeksérelem másként nem volt elhárítható. A Ctv. 50. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint cégbírósági törvényességi eljárásnak van helye, amennyiben a létesítő okirat vagy annak módosítása, illetve ennek alapján a cégjegyzék nem tartalmazza, azt amit a cégre vonatkozó jogszabályok kötelezően előírnak. A Gt. 11. §-ának b) pontja, valamint 123. §-ának (1) bekezdése szerint a kft. társasági szerződésének tartalmazni kell a társaság tagjait, valamint az egyes tagok törzsbetéteinek mértékét. Amennyiben a változás átvezetése a társasági szerződésben elmarad, a felperesek a Ctv. 51. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhettek volna.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.

Abban elfogadta a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságjogi álláspontját, hogy a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint mögöttes jogszabályként a Ptk. rendelkezései az irányadóak, így adott esetben, amennyiben annak a jogszabályban írt feltételei fennállnak, a Ptk. 5. §-ában írt, a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó rendelkezések is alkalmazásra kerülhetnek.

A Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásához négy együttes feltétel fennállása szükséges, nevezetesen, hogy a magatartás joggal való visszaélést valósítson meg; nyomós közérdeket, vagy méltányolható magánérdeket sértsen; jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadására vonatkozzon; végül, hogy az érdeksérelem másként nem hárítható el. A perbeli esetben hiányzott a Ptk. 5. §-a (3) bekezdésének alkalmazásához szükséges valamennyi törvényi feltétel. Abban elfogadta a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogi álláspontját, hogy az alperes ügyvezetőjének magatartása joggal való visszaélést valósított meg. Az üzletrész átruházására vonatkozó szerződés érvénytelenségének megállapítására – erre irányuló kereset alapján – a bíróság jogosult. A társaság ügyvezetője a Gt. 138. §-ának (3) bekezdéséhen írt, a tulajdonosváltozást bejelentő nyilatkozat alapjául szolgáló szerződés érvényességét illetően – a tagjegyzékre kiható módon, – nem foglalhat állást, különösen akkor nem, ha azt a szerződést, amelynek érvénytelenségére a perbeli szerződés érvénytelenségét is alapítja, maga, illetve közeli hozzátartozója kötötte.

Az nem kétséges, hogy a cégnyilvántartás közhitelességéhez nyomós közérdek, a tagjegyzékbe való feltüntetéshez pedig méltányolható magánérdek fűződik, ezért a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében írt második feltétel fennállása is megállapítható. Fennáll az a feltétel is, hogy jogszabály, nevezetesen a Gt. 26. §-ának (1) bekezdésében és a 157. §-ának (3) és (4) bekezdésében megkívánt nyilatkozat megtételét tagadta meg az alperes ügyvezetője, e nyilatkozat megtételét a Ctv. 29. §-ának (1) bekezdése még határidőhöz is kötötte.

Nem bizonyították azonban a felperesek a Ptk. 5. §-a (3) bekezdésében írt negyedik feltételt, miszerint az érdeksérelem más módon nem hárítható el. A Ctv. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében cégbírósági törvényesség felügyeleti eljárásnak van helye, ha a cégjegyzékbe bejegyzett adat a bejegyzést követően vált törvénysértővé, a c) pont szerint pedig, ha a létesítő okirat vagy annak módosítása, illetve ennek alapján a cégjegyzék nem tartalmazza vagy jogszabályba ütköző módon tartalmazza azt, amit a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok kötelezően előírnak. A Ctv. 52. §-ának (1) bekezdése sorolja fel azokat a személyeket, akik a törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhetik, ezek közé tartozik az is, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik. Az 52. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a cégbíróság tudomására jut, hogy a cég nem küldte meg 30 napon belül a cégbíróságnak azokat az iratokat, amelyeknek benyújtására jogszabály kötelezi, illetve jogszabályban meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, a cégbíróság felhívja a céget meghatározott határidő tűzésével a kötelezettségei teljesítésére. Amennyiben a cég a kötelezettségét felhívás ellenére is elmulasztja, a Ctv. 54. §-ának (1) bekezdésében írt cégbírósági intézkedésnek van helye. A felperesek a törvényességi felügyeleti eljárás keretében a kérelem orvoslását nem kezdeményezték, ezért alaptalanul hivatkoztak arra, hogy az érdeksérelem másként nem, csak polgári peres eljárás keretében hárítható cl. A cégek feletti törvényességi felügyeletet a cégbíróságok gyakorolják, amelyek eljárnak, ha a cégjegyzékbe foglalt adatok a valóságnak nem felelnek meg, és akkor is, ha a cég nem tartja be a működésre vonatkozó jogszabályokat. A törvényességi felügyeleti eljárás a Ctv. 53. §-ának (3) bekezdéséből kitűnően kontradiktorius jellegű, a cégbíróság a feleket személyesen meghallgatja. Az érdeksérelem nem csupán a jognyilatkozat pótlásával, hanem a cégbíróság intézkedésével is kiküszöbölhető.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a 1952. évi III. törvény 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. 21.688/2003. sz.)
(Megjelent: Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2004/2.)